Gyermekágy és apaság, avagy mese az oxibiztos férfiakról

2018.09.26

Úgy beszélünk a férfiról, mint valami konstans állandóról és egyformáról. A frissen apává vált férfiakról szintén. Keringenek mémek, amik szerint a tejfakasztó buli kihagyhatatlan, mint ahogyan a munkába való menekülés is a megváltozott körülmények elöl, a szüléstörténetét tizenkettedszerre is felhánytorgató sírdogáló tejcsöpögő asszonytól. Vagy hát éppen most kell bevállalni még háromszor annyi megrendelést, hiszen az apaság csakis az anyagi felelősségvállalásban csapódhat le, valamiféle depresszió formájában, úristen, most énnekem mindenről gondoskodni, az anyagi létet többszörösére forgatni, hogy biztosan elég legyen.

A csábítási hadszíntérről lepotyogott antiszexuális anyalénytől elfordulást megcsalásokkal és elhagyással spékelve hagyjuk is ki az elbeszélésből. Mert bizonyos szint fölött nem megyünk egy bizonyos szint alá, ahogyan ezt Esterházy Péter bölcsen meg is mondotta.

Persze kifelé ugyanolyan habos-babos dicsekvések mennek a gyermekágyban eltöltött bármilyen minőségről is, mint ahogyan nem szokás díszcsomagolásban eladni a sztorizások színpadán azt a vőlegényt, aki a nászéjszakán részegen hemperedett az ágy mellé. A szégyen mindig mindent visz. Különben is a kirakatépítés reneszánszát éljük a közösségi oldalak komoly alápincézésével.

Azt gondolom, párkapcsolati túlélési technikákról szól éppen elég pszichológiai tanácsadás. De mi van akkor, ha nem a lefelé tendáló nem kellemes hozadékokkal, hanem pont fordítva, egyfajta beteljesedésről és kivirágzásról számolnak be a felek? Kölcsönös áradásról, fékezhetetlen csúcsenergiákról, melyekkel ugyanúgy nehéz mit kezdeni, mint a depressziós megborulásokkal...

Sőt, mivel a hétköznapi tudásban az átlag férfiműködésről szól a fáma, mi a bánatot kezdjünk azokkal, akik miután megkapják a lehetőséget, könnyes szemmel, meghatódottan emelik piedesztálra párjukat és az apró cseppembert. Megbódulva nézik a nőt, aki életet adott, aki megcsinálta, aki királynőségében kiteljesedett, saját erejébe beleállt, megfényesedett, megérett, értékesebb lett az értékesnél, aki az áldozatot bevállalta, aki a kínszenvedést is kiállta akár, és aki most itthon vergődik, mert hát senki nem mondta, hogy ez ennyire nehéz lesz és kicsit sem magától értetődő.

Néha megtalálnak ilyen párok, családok. És akkor megyek és segítek kibogozni az érzéseket a felindultságokból. A szükségleteket, az igényeket, a megvalósíthatásokat, a lehetőségeket. És elmondom nekik a következőket:

Tudod, ilyenkor a nőknek a legnagyobb szükségük arra van, hogy valaki végre azt mondja nekik, hogy jól csinálják. Mert a dicséretek helyett beborítja a kritika mely ebben az időszakban mindenhonnan beférkőzik a réseken. A megmondások, a jobban tudások. Egészen elanyátlanodhat kevesed, ha nem biztatod arra, hogy az ösztöneit szólítsa meg. Hogy merjen ősasszony lenni. Kapcsolatot teremteni a szívével, a megérzéseivel. És csak te tudod arról biztosítani, hogy neked ő, így, ebben a formában szerelmetesen nagyon kedves jelenség. És igenis, ő egy nagyon klassz, igazi belevaló, nagybetűs édesanya.

Tudod, ilyenkor a nőknek a legnagyobb szükségük arra van, hogy valaki végre azt mondja nekik, hogy megváltozottságukban is gyönyörűek. Fizikailag is segíthetsz nekik a legalapvetőbb nőiség őrizésben. Lehetővé teszed, hogy kimenjen fürödni, hajat mosni, tiszta ruhába öltözni, fésülködni.

Tudod, ilyenkor a nőknek a legnagyobb szükségük arra van, hogy valaki végre azt mondja nekik, hogy a test, ami meggyötrődött, elváltozásaiban, akár torzulásaiban is képes a szerelem tárgya maradni. Merd megnézni, később megérinteni, simítani, csókolni a felületeket, ahol pecséteket őriz kedvesed a világrahozatal sokfélesége bélyegeként.

Tudod egy nőnek ilyenkor a legnagyobb szüksége arra van, hogy valaki bevigye az ételt, az italt, amit nem ő készített el. Hogy valaki lehetővé tegye a tiszta ágyban pihenést, ahol nem ő húzott ágyneműt. Hogy valaki kiteregesse azt a ruhát, amit nem ő tett be a mosógépbe. Hogy a porszívó táncot lejtsen a szőnyegen és ne a párod legyen a táncpartnere.

Persze, hívhatsz segítséget is. De csakis akkor, ha a kedvesed erre az áldását adta. és csakis olyan személyt, aki képes a rábízott feladat elvégzésén kívül nem csörtetni át a gyermekágyas intimitás templomfalain.

Ilyenkor az is nagy segítség, ha felvesztek valakit, aki segít és nem huhog. Profi takarítónőt, gyermekágyas segítőt, aki leemeli vállatokról a fizikális terheket és neked csak az a dolgod az óradíjak kifizetésén kívül, hogy ezt természetesnek találd és a családban ha bárki beszólna emiatt hangosan, avagy fondorlatosan laposan, annak a csőrét a zokniddal óvatosan eltorlaszolod. Lehetőség szerint a tegnapival.

Tudod egy nőnek ilyenkor a legnagyobb szüksége arra van, hogy valaki megerősítse abban, hogy rendben van a pihenés, a folyamatos szoptatás, véget nem érő böfiztetés és altatás. Hogy átvegye valaki a friss terhek felét, hogy hetekig ne menjen munkába, éjszaka ő is masírozzon fel és alá, tegye tisztába a popsit, mely gyakran nyakig is elér, minden pelenkáknak ellent mondva, maszatolva össze ruhát és kiságyat.

Tudod egy nőnek ilyenkor a legnagyobb szüksége arra van, hogy valaki meghallgassa és meg is hallja. Sőt, ha felfogod, hogy nem vagy képes kompetenciahatárok megugrására, akkor keresel szoptatási tanácsadót, dévényest, pszichomókust , kiropraktőrt, kineziológust és rákeresel a neten a legfrissebb evidenciákra miközben finoman lehámozod kedvesedet az ártalmas fórumok még ártalmasabb trollkupacairól és utánajársz a tudományos kutatáson alapuló hiteles információknak.

Ja, hogy már réges-régen megtetted?

Sőt, ha ez az írás röhögőgörcs kiváltása és komolyabb anyázás helyett megérintett, akkor te is egy speciális különítménye vagy a férfi nemnek. Én egyszerűen úgy hívlak titeket: az oxibiztos férfiak. Akiknél krízishelyzetben az amúgy szorgalmasan megtermelt oxitocin hormont nem vágja fejbe kőbaltával az adrenalin.

Az oxitocin az összetartozás, a közösség, az egység hormonja. Ezt termeljük szex közben a felszálló ágban, de ezt termeljük egy családi ebédnél is. Szükség van rá a vajúdásnál és szükség van rá a szoptatásnál, amikor a jósága mellett teveszomjúságot is okoz, ha oxibiztos vagy, észreveszed, hogy mindig oda kell készítened párodnak szoptatásnál a vizet és nem is keveset.

Az adrenalin az üss és fuss képviselet. Nagyon fontos életmentő, életben megtartó hormon, mely vész esetén figyelmeztet, szex képletében maradva ő az orgazmus, vajúdásnál a kitolással, a szüléssel magával tetőzi a folyamatot.

Felfogni gyermekágy idején, hogy most nem ütni csapkodni össze-vissza és nem futni, menekülni, máshol keresni a valamit, ez a megoldóképlet honnan támadhat valakiben? Mintakövetésből tán? Nem hiszem, mert az általam megszólított oxibiztos férfiak nem feltétlenül tudtak mesélni gondoskodó édesapáról és gondoskodó haverokról, akiknek gyerekeik vannak.

Megjegyzem, amikor szeretteidet védelmezed, akkor nem adrenalint, hanem oxitocint termelsz. És ettől közben nem leszel lágy, hanem a keményebbnél is keményebb. Harcászati akadémiákon ezzel magyarázzák azokat a csatákat, ahol otthonaik védelmében túlerővel szemben nyertek a hazafiak.

Amikor mindezt elmondom egy édesapának, akkor visszakérdez: ennyi? ilyen egyszerű? Nem is kell más? Ezt nagyon könnyű lesz teljesíteni. Igaz, huszonnégy órában csakis addig, amíg nem kell visszamenni a kivett szabiról dolgozni.

Miután mégis vissza kell menni dolgozni, akkor érkezik az oxibiztos férfiaknál egy felismerés, mellyel eddig is tisztában voltak, de nem volt zavaró. Mivel érzékenységükkel és hormonális kapcsolódásukkal képesek a párjuk és a babájuk agyhullámaira hangolódni, éjszaka ők is gyakran megébrednek. Ez kedves együttműködésekre sarkallhat az első napokban, hetekben, de eszméletlen kimerülésekhez vihet, miután vissza kell állni a munkahelyi csatasorba.

Mit lehet ilyenkor tenni? Végső tehetetlenségben áthúzkodni az ágyneműt a nappali kanapéjára. És akkor jönnek a huhogók, mert ők csak kell mondjanak erre valamit.

Oóóó! Veszélyben a párkapcsolat, ha külön alszotok. És nem. Mert ti oxibiztos férfiak vagytok és a kapcsolódás mértéke nem a földrajzi elhelyezkedés négyzetcentiméterein múlik. Az érzékelésetek falakon túlian szerelmetes. Viszont holnap a főnök nem lesz kedves, ha elalszol az értekezleten.

Egy kis kiegészítés: az oxibiztos férfi fogalmát én találtam ki. Sokakkal megosztottam, magukra ismertek, valós meghatározásnak jelölték, így aztán egyre bátrabban használom terminusz technikuszként. Itt most nem a birtokviszonyon van a hangsúly, hanem csupán azon, hogy tapasztalati alapon és NEM tudományos kutatásokon és nagymintás felméréseken alapszik, hanem terepen végzett folyamatos kérdezősködésen és megfigyeléseken.

Tudom, sokan felhördülnek majd az írás olvastával és azt mondják, mese habbal, mert ilyen pasi nincs. Nem is lehet. mert ha lenne, akkor nekem meg nem jutott. Márpedig én boldog vagyok. Mert jól választottam, pont ilyen kapcsolódásra van szükségem. Mindig és minden pillanatban így gondolom és gondoltam. (Vagy mégsem?)

Gyermekágyra felkészítésen gondosan megválogatom, hogy mely párkapcsolati típust hogyan készítsek fel a gyermekágyra és a gyermekágyas édesanya tálcán hordozására. Mert ami az egyik párkapcsolatban természetes, az a másik számára nem is létezik.

Miskovics-Kobza Zsuzsanna Meső
2018. szeptember 26.
Fotó:pixabay.com