Ha nem így képzelted...

2019.01.30

A szülés körüli időszak egy széles sávú kimozdulási lehetőség, melynek feltárásához bizony szükséged lehet segítségre. Régi időkben (és bizonyos kultúrákban a mai napig), egyik részről a nők közössége megtartotta a kisbabát várót, nem maradt magára a kérdéseivel, gondjaival, szem előtt volt, ugyanakkor a többiek élettapasztalata pedig számára volt látható és elérhető. Másrészről szülés után a bába dolga (volt) kimenni az anyához minden nap. Mosdatni az anyát, a babát, segíteni a szoptatásnál, és az anya várandósság és szülés alatt kimozdult csontjainak a helyregyúrni.

Ezen folyamat közben volt egy jelenlévőség. Biztonságban levés és megosztási lehetőség egy olyannal, aki nagyon képben van. Aki érti és érzi az összes apró rezdülésemet és kisiklásomat. Több lehetséges ok lehet a kimozdulásra. Nem külön-külön, hanem egymásra hatásukban érzékelheted valamennyit. Egy hosszú (!) beszélgetés alkalmat adhat arra, hogy feltárjátok minden bugyrát az állapotodnak.

A kisbaba fogantatásától kezdve mozdulnak ki a lélekben és a testben a dolgok. Minden folyamatos változásban, krízisben van, még tervezett babák esetében is. Még akkor is, ha a párkapcsolat alapvetően flottul működött. Még akkor is, ha háztartási segítők hada vesz körbe a szülés után. Még akkor is, ha a világ legtündéribb, határokat tartani képes nagyszülei jutottak. Ha a baráti körnek sem kell elmagyarázni, hogy mikor, miből mennyi az ő jussuk a történetben. Ha méltó lakhatásotok van, csodás téli kerttel és nincsenek anyagi természetű létbizonytalanságaitok... Még akkor is.

A mérték nem feltétlenül csak azon múlik, mi minden történt veled, hanem azon is, alapvetően mennyire voltál érzékeny és milyen sebeket sérüléseket vittél magaddal ebbe a rezdülékenységbe. Michaela Mrowetz kötődéskutató szaktekintély mondotta nekünk egy képzésén: nem szabadna megvárnunk, míg nagyobb baj történik. Mindenképpen aki lát egy anyát, aki nehezen van a szülés után, forduljon felé... Persze nem cél, hogy ne jusson el a szaksegítségig, de az sem lehet opció, hogy míg időpontot kap, míg fogadják, míg eljut, addig magára maradjon.

Mégis kikhez lehet ilyenkor fordulni? Mindenképpen olyan emberekhez, akik kompetencia túllépéskor ajánl neked valakit, aki nála többet tud, adekvátan ahhoz, amiben vagy. Lehet első opció a védőnő, ha bizalommal vagy felé. Védőnő barátnőimtől tudom, ha megfeszülnek sem fér bele nekik az édesanyákkal a hosszan és mélyen beszélgetés. (Az viszont lehet, hogy vannak nála "névjegykártyák", hogy hová tudnál fordulni.) Léteznek alternatív segítők. Ők a gyermekágyas dúlák és a gyermekágyas segítők. Utóbbiak főképpen a háztartás karbantartásában tudnak segíteni és beszélgetni, ha arra van szükséged. Ők lehetnek a régi idők lenyomata, az egy személyben megjelenő női kör. A gyermekágyas dúlák többsége rengeteg alternatív képzettséggel (magunk úgy mondjuk, hogy sapkával) rendelkeznek.

Ha magamról beszélek, akkor a várandósságodról, a szülésedről, a szoptatásodról, a párkapcsolatodról és a tágabb családi szerkezetedről is tudsz mélyebb rétegekben beszélni, sőt szüléstörténet feldolgozásba apás szülés esetén a párodat is be tudjuk vonni. Továbbá tudok segíteni átlátni azt, hogy mennyi alapszükségletedről kellett lemondanod a babavállalás miatt. Ezek milyen erővel feszítenek téged. Ebből a feszültségből milyen arányban lehet hormonális késztetés, és mennyire nyom latba a felnőtt kompetens élet és az eddig ismert és szeretett párkapcsolódás, illetve életvitel elvesztése.

Igen, még a házasság is átalakul. Ott is újratervezés a juss. Második gyerek születése esetén újból. Ez pedig azért hullik az édesanyák nyakába feldolgozhatatlan, sőt szégyellni való "nemvagyokjó" halmazzá, mert a családdá válást nem a maga valóságában mutatjuk meg társadalmi szinten, hanem cukormázba csomagolva, hogy csakis a karján bébivel mosolygó elégedett madonna képét ismerhetjük, a négy fal között sírva toporzékoló, idegileg kimerült, határaihoz érkező, nem kedves gondolatokat tápláló, karikás kialvatlan szeműről nem veszünk tudomást. Akkor sem, ha belőlük van a TÖBB. SOKKAL TÖBB.

Sokszor már az átkeretezés is nagyon sokat számít. Meg a legalizálás. Hogy ez bizonyos mértékig normális. (Tudom, pont ez a kérdésed, hogy meddig...) Hogy ez másokkal is megtörténik. Meg hogy van segítség. Sajnos nincs kiírva a felhők szélére, hogy vannak a védőnőkön és gyerekorvoson kívül például szoptatási tanácsadók, gyermekágyban segítő alternatív segítők, telefonos segélyszolgálat (Emma vonal), aztán ott van a Perinatus Egyesület, ahol szülés körüli történetekben elmélyült pszichológusok és szakpszichológusok segítenek. Ha pedig ennél mélyebb az állapot, akkor a pszichológusok segítenek a pszichiáter megtalálásában. De kereshetsz perinatális tanácsadót, vagy szaktanácsadót is támasznak,megtartónak, lelki segítőnek.

A lényeg azon van, hogy ha az első kezet megfogod, és ő azt látja, hogy az ő keze ide csak a gyors tűzoltáshoz elegendő, akkor átölelve téged segítsen a kezedet egy másik kézbe (is) eljuttatni. Azért írom, hogy is, mert ha a szívedhez közel kerül egy segítő, akkor nem kell vele megszakítani a kapcsolatot, hiszen az is ijesztő lehet ebben az érzékeny állapotban.

Nagyon fontosnak tartom az együttműködést a területek és a rétegek között. Hogy egy közös védőhálót alakítsunk ki magunkból.

Ha úgy érzed, hogy esetleg én lennék az, akit szívesen keresel, írj nekem privátban. Személyes megkeresés esetén Veresegyházán lakom, kisbabával szoktak hozzám jönni. Online kapcsolódás is lehetséges. A gyógyító beszélgetések nálam három órán át tartanak, ezt kell még átgondolnod. A leírtak értelmében, amennyiben szükséges, azonnal keresünk neked valakit, aki a te mélységeidhez ajánlott.

Amíg tanítottam, addig első osztályban okítottam az írást és az olvasást. Fontos alapok. De semmiképpen nem tudtam volna fizikát, kémiát és matematikát tanítani mondjuk nyolcadik osztályban. Életem minden területén így gondolkodom. Együtt vagyunk egészek.

Olyat pedig gyakran láttam, hogy egy jó segítői folyamat arra serkentette a segítettet, hogy ő maga is segítővé váljon.

Miskovics-Kobza Zsuzsanna Meső 2019. 01. 31.

Fotó: pixabay.com