Szülésre felkészülés vis maiorok idején

Békeidőben sem tartom másképpen a szülésfelkészítőimet, mint ahogyan most. A szülésedhez alapvetően kettő ember kell. Te és a kisbabád. Továbbá az az elmélyülés, belső munka, amit önmagadban tudsz elvégezni. Nem kell szülnöd. Nem kell akarnod. Egyedül arra adj engedélyt, hogy a kisbabád megszülethessen. Hogy a tested megtegye, amire képes. Hogy gyermeked is hozzátegye mindazt, amire képes.

A félelem gátol. Az akarás gátol. Fel nem dolgozott traumák és emlékek megébredései gátolhatnak. Ragaszkodások elképzelésekhez és szülési tervekhez szintén gátolhatnak.

Hunyd be a szemed és próbáld elképzelni, hogy egyedül vajúdsz. A Holdon. Vagy a dzsungel kellős közepén.
Kétféle nőt ismerek. Az egyik arcán a fantáziálás közben végtelen nyugalom és derű terül el. Szinte fénykoszorút sző köré a biztonság megélése. A másik arcán félelem mutatkozik. Összerándul. Teljes testében tiltakozik, megfeszül. Ilyenkor kezdünk el dolgozni mindazon, ami mindezt okozza, okozhatja.

A félelmek egyik óriás generátora a kívülről lefoglalt és leelőlegezett biztonság illúziójába kapaszkodás. Kiválasztottam, kibéreltem, megígértettem, garancialeveleket igyekeztem gyűjteni minden segítőmtől, akiket azért választottam, hogy a szülésem tervezhető és kiszámítható legyen.

A kisbaba világrahozatala nem garanciális. Nem tervezhető. Nem kiszámítható. Ahogyan annak a napnak az összes történése sem, amelyiket gyermeked kiválaszt élete első napjának. Mi marad hát Neked nőként és ébredő anyaként? A bizalom. Ha van Neked ilyen. Van Neked ilyen?
Mégis miben lehetne bízni?

Az ég kegyelméből sokak szülésénél és sokak halálánál lehettem kísérő. Megfigyelhettem, ahogy az ateista is hitet kér magának. Mert az nem lehet, hogy csak fizikai síkon történjen, ami történik. Aki megszületik, azt nem vigyázhatom egyedül. Ahová távozni készülök, ott kel legyen valami.A semmitől félelem a kisgyerekeknél erősebb mumus még az ágy alatt lakó szörnyeknél is.

Akkor tehát hogy is van ez? 

Mi kellhet ahhoz az ősbizalomhoz, hogy örömmel elengedhessem magamat a Holdon vagy a dzsungel kellős közepén.

Ne ijedj meg, nem fogok hittérítőbe átmenni, miután ilyen kedélyesen elcsalogattalak idáig. Bár tapasztalataim szerint nagy segítség, ha valaki megélheti sejtjeiben a transzcendenciához való kapcsolódást. De ez nem olyan tétel, mint hogy most feladom az online rendelést, és kérek húsz deka jóistent és harminc deka őrangyalt.

Viszont. El tudod magadnak képzelni azt a testet, amit örököltél. Valóságos örökségként. Egy jól kitalált és felszerelt, eszméletlen képességekkel rendelkező karosszéria tulajdonosa vagy. Full extrás. És a nagyanyádnak, a dédanyádnak, az ükanyádnak, a szépanyádnak, sőt még az ősanyádnak is ilyen teste volt.

Vajúdásodnál megpróbálhatod őket magad elé képzelni. Ha az édesanyádtól és a nagymamádtól rémtörténeteket hallottál, akkor csendesen kérj tőlük bocsánatot, amiért most nem tőlük kérsz "támogatást". Ez a női ősökkel beszélgetés megtörténhet egy gyertya mellett. Csendes könnyezés mellett. Egyedül. Nyugi, ettől még nem lettél se ezoterikus, se vallási fanatikus.

Édesanyáddal ebben az esetben is van dolgod. Akármilyen is a viszonyotok, nézz bele a gyertya fényébe és köszönj meg neki mindent, amire csak vissza tudsz emlékezni. Sok nőt ismerek, aki bambán vagy dühösen meredt órákig a tűz fényébe. És talán csak annyit tudott belemorogni a lángba: köszönöm, hogy élek.

Nagyon fontos az anyai minőséggel kapcsolódás. Mert ez a kapcsolatfelvétel engedhet bele abba, hogy te legalább olyan jó anya leszel. Vagy menthet fel a félelem alól, és döbbenthet rá, neked szabad másképpen szeretned. Azt szoktam kéri, képzeld el magadat, hogy te mostantól annak leszel felelőse, hogy a gyermeked életében minél többet legyél jelen, legyél elérhető és segítsd őt jóféle emlékek gyártásában és őrzésében..

Igen, de mi lesz, ha nem jöhet be a párom? És ha nem lehet aranyóránk? És már annyi könyvet elolvastunk, hogy miért lenne fontos.
Muszáj, hogy szemüveget cseréljünk. A tét óriási. Életben kell maradnunk egymás számára. Akik döntéseket hoznak, féltenek minket és egy központosított mentéstervvel írnak felül akár olyan döntéseket is, melyekről azt hisszük, azokat elég magas fórumokon írták alá ahhoz, hogy ilyet ne lehessen megcselekedni.

Ez azért történik, mert senkinek nincs bejáratott forgatókönyve egy világjárvány legbölcsebb kezelésére, az élet minden területére pontosított egységes megcselekedhetőkkel.Tudom, hogy időd és energiád most elpazarlódik azzal, hogy figyeled a kórházak és a frissen szültek visszajelzéseit. Ezek a fókuszálások erődet vehetik, pánikodat ébreszthetik, avagy növelhetik.

Segíthet egy kép. Ahogyan elképzeled magadat virágként különböző helyszíneken. Sivatag közepén, tenger mélyén, hegy tetején, vagy akár a Holdon, vagy a dzsungel közepén. Mindenhol és minden körülmények között képes vagy arra, hogy a bimbóból szirmok bomoljanak. Kapu vagy bárhol.Ahol és amilyen körülmények között kér téged az idő, ott és akkor engeded bele magadat az önmagadban rejlő legmélyebb biztonságba. Kérheted női őseid erejét, hogy ők támasszanak hátulról, ők tartsanak meg, ők masszírozzák lélekben a keresztcsont környékét, ők kenjenek illatos balzsammal és ők simítsák gátadat.

De mi lesz, ha nem lesz az a sok minden fontosság, amire már a kutatások rámutattak? Most akkor arra kényszerítenek minket, hogy a kisbabánknak ne adjuk meg a tökéletes életkezdetet? A kötődést? Az aranyórát? Az apával kapcsolódást az első órákban?
Erre is minden körülmények között és minden időkben volt eddig is válaszom. Hiszen nem minden kórházban, nem minden városban igazították az alapelvek módosítását a legfrissebb kutatási eredményekhez, melyek régi tradíciók igazolását adják kezünkbe.
Kicsinyeteknek egy teljes életre lesztek édesanyja és édesapja. Nincs olyan körülmény, ami után azt kellene mondanotok: kész, ez így már el lett rontva. Innentől már hagyjuk is. Már minden igyekezet felesleges. Gyermekünk felé fordulás helyett "válasszuk" a depressziót, önmagunk sajnálatát, minden irányba hangoztatott vádpontokkal.

Anélkül, hogy traumák erejét és jelentőségét elvenném, annyit szeretnék csak még egyszer mondani: egy életre lesztek édesanyja és édesapja. Egy életen át adhattok biztonságot, törődést, kötődést és annak a lehetőségét, hogy az első törésvonalat együtt gyógyítsátok meg.

És amiről még nem beszéltem. Szokás úgy beállítanunk az általunk ki nem választott és meg nem fizetett szülészeti dolgozókat, mint egyes számú közellenséget. Ebben a nexusban megszűnik a bizalom, megszűnik a nyitottság arra, hogy másképpen is történhetnek dolgok, mint ahogyan a félelmeim bevonzhatnak helyzeteket.

Vajon mennyire tudod bizalmad odáig terjeszteni, hogy a helyzetben ajándékba kapott segítők köre a lehető legjobbat szeretné neked ebben a helyzetben. Ráadásuk a helyzetből adódó érzékenységed összeérhet az ő érzékenységükkel, melyet szintén speciális fényszögben finomít a jelen valóság.

Tudom, a kontroll. Minden pillanatosan ébernek kellene maradnod... Főleg így, hogy a párodat sem engedik be. A vajúdáshoz szükséges hormonokhoz elengedettség és kontrollvesztés szükséges. Talán könnyebb megélni, ha tudom a bizalmi kört magam körül. De itt térünk vissza az első napirendi ponthoz. A szülésemhez kettő ember kell. Én és a kisbabám.

Én aláírom tudatalattimban az engedélyt, hogy elhagyhatja a testemet. És nem csinálok semmit. Nem akarok semmit, csak hagyom, hogy a babám tegye a dolgát. És a testem tegye a dolgát. Én pedig csak megfigyelőként részt vegyek. Amikor pedig ebben a folyamatomban elindulok, a segítők, akiket ajándékba kaptam, vigyáznak rám. Vajon tudom-e őket úgy tekinteni, mint a delfineket, amikor körbeveszik vajúdó társukat?

Azt akarom állítani, hogy ha valaki ezt így mind "betartja", akkor mindenkinek csodálatos szüléstörténetei lesznek eztán?Az ezzel foglalkozó terapeuták korengedménnyel nyugdíjba mehetnek?

Nem. Nem állítok ilyet. Azt is szoktam tanítani a felkészítőimen, hogy van egyszer az anya sorsa, van az apa sorsa, van az ő kapcsolatuk sorsa, az ő szülőségük sorsa és van a megszületendő sorsa. Hogy milyen rendezőelv segíti ezt a működést, arra a választ sokféle vallásban és filozófiában kerestem. A metszeteket figyeltem.

Nem úszhatjuk meg életünk traumáit.
Senki nem él vitrinben, múzeumban. Mindannyiunkat fogantatásunktól érnek mindenféle történetek. Kedvesek és kevésbé kedvesek.
Vajon el tudod-e fogadni, hogy ez így van? És hogy akármit is próbálkozz, sem magadat, sem a szülésedet, sem a gyermekedet nem fogod tudni megóvni mindentől. És amire más csak legyint, azt mi életünk fordulópontjaként emlékezzük meg. Mert a mi életünkben csapódott be az, ami mellet nyugodtan elsétálhat mindenki, aki csak részben, vagy egyáltalán nem érintődött meg és nem vonódott be.
El tudod-e fogadni, hogy a gyermekvállalással dobókockáitok száma megsokszorozódott. Nincs akkora fantáziátok, hogy befogjátok most a kapuban, mekkora változásra készültök. Képzeld el, ahogyan megforgat titeket az élet.

Táncolj és nevess. Ahogy az őrültek teszik. Kihúztad a pakliból a bolond lapját. Minden tervezhető és kiszámítható odavész. És csakis akkor tudsz örömmel járni az úton, ha minden akarásodat és tervedet szélnek ereszted.

Van egy nagyon jó technika, hogy ezt az őrült táncot megéld. Menjetek el pároddal kettesben valahová... ja, nem újratervezés... Játsszátok el, hogy elmentek valahová. Rendezzetek egy romantikus vacsorát. Ünnepeljétek meg és egyben gyászoljátok el, hogy az életetek soha többé nem lesz olyan, ahogy eddig. Ahogyan soha többé nem lesztek kettesben. Vagy nem lesztek hármasban...
És igen, előfordulhat, hogy már szültél, és akkor még tervezhettél. Most nem tervezhetsz. Akkor sem, ha azt gondolod, hogy van rá esély. Terveidet a vészhelyzet egyetlen tollvonással áthúzhatja. Ennek is lehet komoly gyászmunkája.

Biztosan tudnék még végtelen sok mindent írni. Te pedig bizonyára tudnál sok mindent kérdezni. Remélem, gondolatindítóként és gyors mankóként adhattam valamit. Ha úgy érzed, szívesen beszélnél velem, beszéljünk meg egy időpontot.
Őszinte leszek. Segítőként engem is megcibált anyagilag ez a helyzet. Ártáblámat és óradíjaimat sutba dobva engedem meg magamnak azt a lezserséget, hogy mindenki annyit fizet az egy órás telefon/online beszélgetésért, amennyit tud. Én segítek neked. Te segítesz nekem. Talán ilyen megértéseknek (is) jött el az ideje. Te kisbabának adsz életet. Körülötted, ha ügyesen csináljuk, önmagunkat vajúdjuk új életre.

Két mondat világít a fejemben. Talán ismered őket.
Legyen meg a te akaratod...
Minden napi kenyerünket add meg nekünk ma...

Miskovics-Kobza Zsuzsanna Meső 2020. március 26.