Szüléstörténet "feldolgozás"

Általában hosszú hónapok emlékbetörései és belső vívódásai után jutnak el hozzám azok az édesanyák, akiknek a szülés komoly testi-lelki sebeket, feldolgozatlan visszatérő fájdalmakat okozott. Vannak, akiknek rémálmaik vannak. Vannak, akik napközben is újra meg újra átélnek egy-egy jelenetet. Akik nem tudják abbahagyni szüléstörténetük újra és újra elmesélését. Akik nem képesek a párjuknak megbocsátani, amiért nem úgy álltak mellettük egy apás szülés keretein belül.

Egyetlen szemszögből, beszűkült tudatállapotban ragad a megtapasztaló. Ebből a beszűkült tudatállapotból nagyon nehéz kijönni egyedül. Olyan, mintha a sérült test és lélek önmagának mantrázni a sérülést. Hozzátéve, hogy túl akarok lenni rajta.
A környezet rákontráz. Szedd már össze magad. Másokkal is így történik. Mindenki túlélte valahogyan. Csakhogy a sérült test és lélek legbelül tudja, hogy a szülést nem túlélni kellene. Ő sem túlélni akarta. Hanem megélni és eltenni a szépen őrizhetők közé, akkor is ha maga a folyamat sok erőt és munkát kívánt.

Szoktam javasolni, hogy apás szülés esetén minkét fél jöjjön el. Olyan mélységes titkos történetek kerülnek egymás felé napvilágra, melyek hónapok óta bezárva ülnek a két ember szívében. Gyakran egészen elhatárolódva egymástól.
Ez például lehet oka szexuális bezárulásnak is. Adom a testemet, de a lelkemet képtelen vagyok. Mert esetleg nem tudom tisztelni a másikat, vagy nem tudom többé odabízni magam, nem látom elég férfinak, mert fontos helyzetekben nem azt adta, amire szükségem lett volna.

Több apát láttam sírni feldolgozás közben. Zokogva kimondani, hogy lefagyott és nem volt képes megvédeni a párját. Avagy attól félt, ha megvédi, akkor a párját és a születendő gyermeket retorziók érhetik. Vannak férfiak, akik nem veszik észre, hogy valahogy átállnak az orvos pártjára és vele alkotnak klubot, együtt kérve a vajúdót az egészségüggyel való együttműködésre.
A nő ilyenkor vágyik látni a barlangi medvevadászt. Helyette talál egy kapaszkodhatatlan elveszettet. Pedig sok minden történik ezen a szülőszobán, amitől a test és a lélek utólag sikoltozhat. Olyannyira, hogy talán még a kisbabára is nehéz fókuszálni. Mert kér magának a seb.

A szüléstörténetekhez szorosan kapcsolódnak a kórházi gyermekágyas időszakban elszenvedett testi és lelki sérülések. Megaláztatások. Gyermekké tevések. Az önbizalom ledorongolása. Mire hazamennek a kórházból az édesanya, mindennek érzi magát csak kompetensnek és magabiztosnak nem. A levegő tele van megválaszolatlan kérdésekkel. És kéretlen kusza egymásnak ellentmondó válaszokkal, javaslatokkal.

Szülésre felkészülés idején senki nem ezt várta volna, mint amiről némelyek utólag beszámolnak. Sírva. Zokogva. Nem kevesen. Szégyenletesen sokan. A szégyen pedig nem az övéké kell legyen. Ezt a gúnyát mindenképpen segítek leemelni.
Részleteire bontjuk az eseményeket. Összevetjük a betegjogokkal. Érzések és szükségletek megnevezésével és pontosításával göngyöljük fel az egyén sérüléseit. Emeljük közösségbe és erősítjük meg abban, hogy ami vele történt, az sajnos majdhogynem mindennapos, de ettől még NEM NORMÁLIS.

Akik visszajeleztek, mind azt mondták, megpróbálták előtte magukban. Nem sikerült. Mert csak még jobban magukba szorultak. Egyre szűkebbre szorította őket a fájó megtapasztalás. Már másra sem tudtak koncentrálni és ettől a környezetük is neheztelni kezdett rájuk.
Nem árt olyan értő füleknek és szíveknek elmesélni a történetet, aki minden morzsájában érti és elismeri, hogy neked mi fáj és miért. Ez a visszajelzések szerint felszabadító élmény. Kioldja a test és a lélek blokkjait. Erőket és kreativitást szabadít fel az életre születés a terápiás beszélgetés által.

Nem tudom, hogy más segítőknél hogy van, nálam az együttlét során lehet kiabálni, káromkodni, és bőgni. Mivel nem csoportos szüléstörténet feldolgozást csinálok és intim térben vagyunk, ez is része tud lenni a fellélegzésnek.

A kobzazsuzsa@gmail.com címre tudsz nekem írni, ha esetleg szeretnél dolgozni velem. Magadon. Magadból.
Szeretettel és mélységgel:

Miskovics-Kobza Zsuzsanna Meső 2019. október 22.
Fotó: pixabay.com